Pat Cox
Meghívott vendégünk, Pat Cox, az Európai Parlament korábbi elnöke a 20 évvel ezelőtti ősrobbanásszerű bővítésre úgy emlékszik vissza, mint a nagy remények időszakára, amikor az európai kontinens végre teljes tüdőből lélegezhetett – keleten és nyugaton egyaránt. És miközben Putyin ballisztikus rakétarobbanások közepette terjeszti a szláv testvériség mítoszát, az EU továbbra is szabad és szuverén népek önkéntes szövetsége marad, amely az emberi jogok, az egyenlőség és a jogállamiság mint alapvető értékek tiszteletben tartásán alapul.
Az EU Tanácsának ír elnöksége által 2004. május 1-jén Dublinban szervezett esemény és a 2004. május 3-án a strasbourgi Európai Parlamentben tartott fogadóünnepség számomra – politikai és érzelmi szempontból is – rendkívül pozitív, reményteli pillanatok voltak, amikor Európa szimbolikusan ünnepelte a hazatérést és az újraegyesítést, és azt, hogy ez a kontinens mindkét tüdőből – keletről és nyugatról – lélegezhet. Dublinban Seamus Heaney felolvasta Beacons in Bealtaine című versét, kifejezve azt a mögöttes optimizmust, hogy ez a történelmi bővítés lehetővé teszi, hogy „idegen szavakból [...] új jelentés lángoljon fel, hogy ajkakat és elméket mozgasson meg”. Strasbourgban az új tagállamok tíz nemzeti zászlaját a gdański hajógyárakban készített és Lengyelország által adományozott hatalmas rudakon tűzték ki. A zászlórudak útja Strasbourgba szimbolikusan emlékeztetett a kommunizmusból a szabadságba vezető útra, amelyet Lech Wałęsa jelenléte testesített meg.
Természetesen mindannyiuk számára ez az ünnepélyes esemény egy hosszú és összetett, hosszú évekig tartó kölcsönös felkészülési folyamat csúcspontja volt. E politikai és eljárási maraton célba érése nemcsak örömöt, hanem megkönnyebbülést is jelentett minden érintett fél számára.
Meggyőződésem, hogy ez a bővítés az elmúlt öt évtized talán legerőteljesebb és legsikeresebb transzformatív politikai pillanata volt az EU-ban. Hazám, Írország, 1973. január 1-jén csatlakozott az első bővítéshez, az akkori Európai Gazdasági Közösség legszegényebb államaként/régiójaként. A nagy piachoz való hozzáférés, a regionális és később a kohéziós támogatáson keresztül nyújtott európai szolidaritás az ír tagság első évtizedeiben, a nemek közötti egyenlőség és a környezetvédelmi politika magasabb színvonala, az észak-írországi békefolyamat támogatása, valamint a brexit által Írország számára – az egyetlen olyan uniós tagállam számára, amelynek szárazföldi határa van az Egyesült Királysággal – jelentett egyedülálló kihívások elismerése: mindez rendkívül pozitív tapasztalatokat és eredményeket hozott. Ez nem volt mindig zökkenőmentes, különösen az euróövezeti válság idején, de a tapasztalatok összességükben nagyon pozitívak.
Egyszerre tisztelem és sajnálom az Egyesült Királyság kilépésről hozott döntését, de egy dolog világos: az EU szabad és szuverén népek önkéntes Uniója – szabad a csatlakozás és szabad a kilépés. Milyen éles ellentétben áll ez Putyin neoimperialista háborújával Ukrajna ellen, ahol a szláv testvériség mítoszát naponta a fegyverek csövei, a ballisztikus rakéták és a halálos drónok robbanásai közvetítik.
A csatlakozás segített Görögországnak, Portugáliának és Spanyolországnak abban, hogy a diktatúra megszűnése után sikeresen helyreállítsák a demokráciát, és javuljon az életszínvonal és az életminőség.
A 20 évvel ezelőtti legnagyobb bővítés látványos növekedést hozott az új tagállamok számára, nem utolsósorban Közép- és Kelet-Európában, a beruházások, a kereskedelem és az uniós szolidaritás fellendülésének köszönhetően. Az egy főre jutó, inflációval és valutával kiigazított GDP két évtized alatt az uniós átlag kevesebb mint feléről az emelkedő uniós átlag háromnegyedére nőtt. Litvánia egy főre jutó GDP-je megháromszorozódott ebben az időszakban. Javult az egészségügy és az oktatás, ami jobb életminőséget és magasabb életszínvonalat eredményezett. A mezőgazdasági termelés az egész régióban megduplázódott. Röviden, mint minden korábbi bővítés esetében, az eredmény mind a csatlakozó országok, mind az EU számára előnyösnek bizonyult. Mindez optimistává tesz ebben a kérdésben, anélkül, hogy naivitásba esnék.
Az elmúlt évek lengyelországi és a ma is fennálló magyarországi fejlemények azt mutatják, hogy az uniós szabályoktól való eltérés a jogállamiság, a média szabadsága vagy a kisebbségi jogok tiszteletben tartásának elmulasztása terén azt jelenti, hogy az uniós csatlakozást a jóléthez vezető útnak tekintik, de hiányzik a hajlandóság a közös értékek közösségéhez való csatlakozásra. A magyar miniszterelnök büszkén nevezi hazáját illiberális demokráciának. Bármennyire is lazán értelmezzük az EUSZ 2. cikkét, az egyértelműen nem egy illiberális demokrácia chartája. („Az Unió az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok – ideértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait – tiszteletben tartásának értékein alapul. Ezek az értékek közösek a tagállamokban, a pluralizmus, a megkülönböztetés tilalma, a tolerancia, az igazságosság, a szolidaritás, valamint a nők és a férfiak közötti egyenlőség társadalmában.”)
Ez a nyilatkozat az uniós tagsági megállapodás részét képezte, valamennyi csatlakozási szerződésben szerepel, és valamennyi csatlakozó állam elfogadta. A „tartsátok meg az értékeiteket, de adjatok nekünk pénzt” formula nem biztosít fenntartható alapot a kölcsönös tisztelethez, és ezt szem előtt kell tartani a jelenlegi tagjelölt országokkal folytatott tárgyalások során, amelyek az esetleges uniós tagság felé igyekeznek haladni. Arra számítok, hogy a jövőbeli tárgyalások során nagyobb hangsúlyt kapnak a koppenhágai kritériumok, és ha lehetséges, a csatlakozási szerződés záradékai, amelyek az EU-t erősebb képességgel ruháznák fel a jogok és értékek védelmére az esetleges jogsértésekkel szemben. Az EU nem csupán egy piac, és az anyagi fejlődés, bár kívánatos, nem az egyetlen, sőt, nem is az alapvető létjogosultsága.
Ennek ellenére az eddig lezajlott bővítések minden érintett számára alapvetően pozitívak voltak, és ezt a folyamatot pozitív szellemben kell megközelíteni. A tagjelölt országoknak jelentős változtatásokat kell végrehajtaniuk, mindegyiküknek a saját tempójában. Az EU-nak is erőfeszítéseket kell tennie az új tagállamok befogadására irányuló döntéshozatali folyamat és költségvetési kapacitás, valamint az előcsatlakozási támogatás tekintetében. A tagjelölti státusz megadását és az elemző vizsgálat lezárását követően a tárgyalási keretek, a tárgyalások fejezetenkénti megnyitása és lezárása, valamint a csatlakozási szerződések megkötése a Tanács egyhangú döntéshozatalát igényli. Ezek egyike sem egyértelmű vagy egyszerű. Remélhetőleg minden tagállam tiszteletben tartja a Szerződésből eredő feladatok teljesítésében való segítségnyújtás érdekében a „lojális együttműködés” kötelezettségét (EUSZ 4. cikk (3) bekezdés).
Ukrajna esete különösen összetett, tekintettel az ország méretére, a mezőgazdaságnak az uniós átlaghoz viszonyított GDP-hez viszonyított arányára, az egy főre jutó GDP alapján számított relatív szegénységi arányára, és természetesen a háború és annak pusztító következményei miatt. A tárgyalások megkezdődhetnek. Ukrajna a társulási megállapodásnak és az EU-val aláírt mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodásnak köszönhetően már elindult az integráció útján. Ezeket a megállapodásokat idővel ki lehetne bővíteni, de a csatlakozás előfeltétele a területét érintő helyzet végleges rendezése és egy olyan tartós béke, amelyben az EU-tagság szerepet játszhat. Az Uniónak a keleti szárnyon stabilitásra van szüksége, nem pedig káoszra, és az a cél, hogy Ukrajna végül befogadható legyen, mindenkinek érdeke, az EU-nak és Ukrajnának egyaránt.
Pat Cox, az Európai Parlament 2002–2004 közötti korábbi elnöke
Pat Cox ír politikus és újságíró. 2002 és 2004 között az Európai Parlament elnöke, a Nemzetközi Európai Mozgalom elnöke (2005–2011). 2015 óta a Jean Monnet Alapítvány Európáért vezetője. Emellett a skandináv-mediterrán TEN T (közlekedési) törzshálózati folyosó (EU) európai koordinátora, valamint az Európai Parlamentnek az ukrajnai Verhovna Rada parlamenti reformjával kapcsolatos igényfelmérési és végrehajtási missziójának vezetője. Pályafutása korábbi szakaszában televíziós hírműsorvezetőként dolgozott a dublini RTE-nél. 2004-ben Pat Cox elnyerte az aacheni Nemzetközi Nagy Károly-díjat az Európai Unió bővítése iránti parlamenti elkötelezettségéért.
Elrejtés