Decemberben az EGSZB-nél filmvetítés keretében volt látható az Under the Grey Sky [Felettünk a szürkeség] című film. Az alkotás belarusz újságírókról szól, akik szörnyű árat fizettek azért, mert beszámoltak az országukban tapasztalható politikai zavarokról.
Az Under the Grey Sky a Lengyelországban élő belarusz filmrendező, Mara Tamkovics első nagyjátékfilmje. A szívszorító történet középpontjában egy belarusz újságíró, Léna áll, akit börtönbe vetnek azért, mert élőben közvetítette a minszki Változások terén tartott békés tüntetés elleni erélyes kormányzati fellépést. 2020-ban vagyunk, és soha nem látott mértékű tüntetéshullám söpör végig Belaruszon az elcsalt választásokat követően, amelyek eredményeként Alekszandr Lukasenkót hatodik alkalommal is újraválasztották.
Lénát és operatőrét, Olját letartóztatják, mivel még azután is közvetítenek a tüntetésekről, hogy egy rendőrségi drón beazonosítja őket. A cselekmény kafkai abszurditású fordulatai során Lénát először lázadások szervezésével és a tömegközlekedés rendjének megzavarásával vádolják, amit később hazaárulásra módosítanak. A hétnapos őrizetből egy titkos tárgyalást követően nyolc év börtönbüntetés lesz. Kolléganőjét két évre ítélik. Léna férje, Ilja, aki maga is ki van téve a rendszert védő rendőrség zaklatásának, kétségbeesetten próbálja elérni szabadlábra helyezését. Ennek érdekében igyekszik meggyőzni Lénát, hogy a szabadságért cserébe vallja magát bűnösnek. Ám Léna erre nem képes.
A filmet a belarusz Belsat TV újságírói, Kacjarina Andrejeva és férje, Ihar Iljas, valamint kollégája, Darja Csulcova igaz története ihlette. Darja letöltötte kétéves börtönbüntetését, Kacjarina és Ihar azonban jelenleg is börtönben van. Az újságírónő meghosszabbított, nyolc év három hónapos börtönbüntetését tölti. Ám közel sem ők az egyetlenek: a Fehérorosz Újságírószövetség szerint 2024 végén még mindig 45, a médiában dolgozó személy van rács mögött. Sokan még azt követően is nyomás alatt állnak, hogy elhagyták az országot.
A film világpremierje a New York-i Tribeca fesztiválon volt, 2024 júniusában.
December 13-án az Under the Grey Sky című filmet Mara Tamkovics jelenlétében vetítették le az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnál (EGSZB). Az eseményre egy szeminárium keretében került sor, amelynek témája az volt, hogy milyen szerepet tölt be a belarusz független média a reziliens és demokratizálódó társadalom előmozdításában.
Az EGSZB Mara Tamkoviccsal beszélgetett a filmről:
Mennyire hűen mutatja be a film Kacjarina Andrejeva életének valódi történéseit és sorsát? A 2020-as tüntetéseken és Kacjarina tárgyalásán készült eredeti felvételeket láthatjuk benne?
A filmben többször is a valódi felvételeket láthatjuk. A tüntetés, amelyről a főszereplők a film elején közvetítenek, ugyanaz, amelyet Kacjarina Andrejeva és Darja Csulcova is filmre vett. Az ő felvételeiket építettük be a színészekkel felvett jelenetbe. Raman Bandarenka fogva tartásának képei, amelyeket a szereplők a laptopjukon néznek, szintén valódi felvételek (szerk. megj.: Raman Bandarenka aktivistát maszkot viselő huligánok halálra ütlegeltek, miután megpróbálta megakadályozni, hogy levágjanak néhány piros és fehér, a szovjet megszállás előtti belarusz zászlót szimbolizáló szalagot). A film végén egyfajta epilógusként bemutatok egy montázst azokból az élő közvetítésekből, amelyeket Kacjarina a tüntetéseken készített.
Az alapcselekmény szorosan kapcsolódik a valósághoz: például az, ahogyan az újságírókat letartóztatják és büntetőeljárás alá vonják, vagy a meghozott ítélet. De a célom nem az volt, hogy pontosan beszámoljak az eseményekről. Ehelyett az érzelmi oldalát kívántam bemutatni azoknak a döntéseknek, amiket meg kellett hozniuk, valamint azt, hogy milyen fájdalmas választások előtt álltak. A szereplők nevét megváltoztattuk, hogy valamennyire elkülönüljenek az ihletül szolgáló valódi személyektől, de azért is, hogy a nézők érezzék, hogy ez a történet csak egy a sok közül, metaforája annak, amin egy egész nemzet keresztülment.
Belaruszban tudja a nagyközönség, hogy mi történt Kacjarina Andrejevával és más, hozzá hasonló újságírókkal? Lehet tudni, hogy hányan szenvedtek el ugyanilyen vagy hasonló sorsot?
A politikai letartóztatások és elnyomó intézkedések annyira elterjedtek Belaruszban, hogy nehéz nem tudni arról, hogy mi történik. Az elnyomás különböző formái legalább 13 000 embert sújtottak eddig, és 2020 óta legalább félmillióan hagyták el az országot. Ez egyszerűen túlságosan nagy tömeg ahhoz, hogy el lehessen tussolni.
Belaruszban a politikai foglyok (büntetőjogi eljárás során vádlottak vagy elítéltek) számra több éve tartósan 1300 körül van. Ugyanakkor tudni kell, hogy több százan, vagy akár több ezren már letöltötték büntetésüket, néhányan korábban szabadultak, sok újonnan elítélt pedig fél attól, hogy kérje a politikai fogoly státuszt. Az elnyomás folyamatosan, mintegy futószalagon szállítja az új rabokat a szabadon bocsátottak helyére.
Mi volt a fő motivációja ennek a filmnek az elkészítésére? Mit szeretne elérni vele?
Amikor a belarusz rezsim brutálisan leverte a 2020-es tüntetést, belaruszként úgy éreztem, hogy sürgősen tenni kell valamit. Mivel korábban újságíróként dolgoztam, nagyon át tudom érezni a szereplőim helyzetét és kilátásait. Filmesként pedig egy erős, megindító történetet láttam, amit mindenképpen el kell mesélnem.
Reményei szerint milyen üzenetet vagy érzelmet visz majd magával a néző a film megtekintése nyomán?
Nagyon remélem, hogy az emberek elgondolkodnak majd arról, hogy mit is jelent valójában a szabadság; mibe kerül és vajon értékelik-e a meglétét. Szeretném, ha gondolnának Kacjarinára, Iharra és mindenkire, aki börtönben van. A szabadságot ugyanis Európában nagyon sokan magától értetődőnek tartják.
Mit tehet segítségképpen az EU – az intézmények, a civil társadalom, az újságírói és az emberi jogi szervezetek, valamint a nemzeti kormányok?
Azt kérem az EU-tól, hogy ne feledkezzen meg Belaruszról és ne mondjon le róla veszett ügyként. Kultúránk, médiánk és civil társadalmunk az EU támogatásának köszönhetően képes túlélni ezt a hatalmas nyomást. Talán hosszú távú beruházásnak tűnik, de meg fog térülni.
Elrejtés