Copyright: UNHCR

Az UNHCR, azaz az ENSZ Menekültügyi Főbiztosának Hivatala kész támogatni azokat a szíreket, akik úgy érzik, hogy biztonságban hazatérhetnek. A többieknek viszont azt tanácsolja, hogy ne térjenek vissza egy olyan országba, amelyet politikai bizonytalanság jellemez, és amely a világ egyik legsúlyosabb humanitárius válságával küzd, ahol a lakosság 90%-a a szegénységi küszöb alatt él – írja Jean-Nicolas Beuze, az UNHCR munkatársa.

Jean-Nicolas Beuze írása

Mivel Bassár el-Aszad elnök bukását követően gyorsan változik a szíriai politikai helyzet, Európa-szerte előtérbe került a világ legnagyobb menekültcsoportjáról folyó vita.

Egyre több uniós ország szünetelteti a szírek menedékjog iránti kérelmével kapcsolatos döntéseket, és néhányan olyan kezdeményezéseket jelentettek be, hogy például charterjáratokat és pénzügyi ösztönzőket vagy „visszatérési bónuszokat” biztosítanak, csak hogy hazatérésére ösztönözzék a menekülteket. Jelentések szerint más tagállamok még azt is tervezik, hogy menekültstátuszuktól függetlenül kitoloncolják a jelenleg a területükön tartózkodó szíreket.

Ahhoz, hogy az uniós tagállamok megalapozott menekültügyi döntéseket hozhassanak, fel kell mérniük, hogy Szíria biztonságos-e a jelenleg Európában tartózkodó szírek visszatérése szempontjából. Mivel gyorsan változik a helyzet az országban, jelenleg lehetetlen végleges döntést hozni a biztonsággal kapcsolatban. A szíriai biztonsági helyzet továbbra is bizonytalan, mivel az ország a béke és a megbékélés lehetősége és a további erőszak kockázata között ingadozik.

Külföldön élő szír menekültek milliói számára jelent dilemmát az, hogy mit jelent a hazájukban kialakult helyzet saját jövőjük szempontjából. Azt kérdezik maguktól, hogy biztonságban lesznek-e Szíriában. Tiszteletben tartják-e majd a jogaikat? Egyesek számára megvalósíthatóbbnak tűnhet a visszatérés lehetősége, mások számára azonban továbbra is komoly aggályok merülnek fel.

Mit tartogat a jövő az etnikai vagy vallási kisebbségekhez tartozók, az eltérő politikai nézeteket vallók vagy az LMBTQ + közösség tagjai számára? Erre továbbra sincs egyértelmű válasz.

Mindenesetre tiszteletben kell tartanunk azok döntését, akik biztonságosnak érzik a visszatérést, és lehetőség szerint támogatnunk kell őket abban, hogy visszatérjenek és visszailleszkedjenek közösségükbe. Az UNHCR azonban mindenki más esetében óva int a kitoloncolástól, hiszen az országban továbbra is instabilitás és politikai bizonytalanság van.

Az Európai Unióból való visszatoloncolás sértené a szírek menekültként érvényes jogait, és azzal a kockázattal járna, hogy visszatérésükkor esetleg súlyos és helyrehozhatatlan kár éri őket.

A Szíria különböző részein zajló fegyveres erőszak, valamint az azzal kapcsolatos bizonytalanság, hogy az új hatóságok hogyan fogják kezelni a lakosság, különösen a kiszolgáltatott csoportok szükségleteit, sokak számára koraivá teszi azt, hogy elgondolkodjanak a visszatérésen. Fontos tiszteletben tartani az ebben a kérdésben hozott döntésüket. Ezért az uniós tagállamoknak és a Szíriával szomszédos országoknak, amelyek több mint egy évtizede nagylelkűen fogadják a szír menekültek többségét, továbbra is védelemben kell részesíteniük a területükön tartózkodó szíreket.

Az ellenségeskedések november végi eszkalálódása miatt 1,1 millió belső menekült lett az országban, akik közül mintegy 627 000 embernek újonnan kellett elhagynia lakóhelyét; ráadául ezek 75%-a nő és gyermek.

A túl korai visszatérések jelentős kockázatokkal járnak, nem utolsósorban a lakóhelyelhagyás ördögi körét erősítik – Szírián belül és határokon átnyúlóan egyaránt –, és végső soron tovább mélyítik a válságot.

A tömeges lakóhelyelhagyáson túl Szíria a világ egyik legsúlyosabb humanitárius válságával is küzd. A konfliktus során Szíria infrastruktúrájának nagy része – többek között kórházak, iskolák és lakások – megsemmisült. A legtöbb menekültnek nincs otthona, ahová visszatérhetne. Számos régióban még mindig hiány tapasztalható az élelmiszer-, a tiszta víz- és az orvosi ellátás terén. Az alapvető szolgáltatások, a gazdasági lehetőségek és a biztonság hiánya miatt a visszatérők nehezen tudják megfelelő és méltó módon újrakezdeni az életüket. A szír lakosság kimagasló aránya, 90%-a a szegénységi küszöb alatt él.

Az elmúlt hetekben észrevehetően nőtt azoknak a szíreknek a száma, akik önként hazatértek Libanonból, Törökországból és Jordániából: az előzetes becslések szerint 125 000 emberről, azaz naponta mintegy 7000 főről lehet szó. Az ilyen visszatérések hátterében egyéni döntések húzódnak meg, az UNHCR pedig elkötelezetten támogatja azokat, akik úgy döntenek, hogy most visszatérnek.

Európában és a szomszédos országokban is sok szíriai mérlegeli, hogy biztonságos-e a visszatérés, és hogy vajon mire számíthat az alapvető szolgáltatások és az újrakezdés terén, de közben nagyon régóta szeretne újra együtt lenni szeretteivel. Ezért sokan úgy gondolják, hogy hazamennének egy rövid időre, hogy felmérjék az ottani helyzetet. Fontos, hogy ezt úgy is megtehessék, hogy közben ne kelljen attól tartaniuk, hogy elveszítik menekültstátuszukat Európában. Ezek a rövid, helyzetfelmérő hazalátogatások elengedhetetlenek ahhoz, hogy az emberek megalapozott döntéseket hozzanak. Ezektől jobb eredmények is várhatók, beleértve a biztonságos és tartós visszatérést is.

Fontos a türelem és az óvatosság, hiszen a szírek várják, hogy meglegyenek a biztonságos visszatéréshez és a közösségükbe való sikeres visszailleszkedéshez szükséges feltételek. Sok szír fontolgatja most a hazatérést, az UNHCR pedig kész támogatni őket. Több évnyi hontalanság után ez sokak számára régóta várt lehetőség lehet arra, hogy véget vessenek menekülésük kálváriájának, és a Szíriába való visszatéréssel végre tartós megoldást találjanak. Az Európai Unió és az UNHCR a száműzetésük során mindvégig kiállt mellettük, és akkor is mellettük leszünk, amikor visszatérnek és egy új Szíria építésébe kezdenek.

Jean-Nicolas Beuze az UNHCR képviselője az EU-ban, Belgiumban, Írországban, Luxemburgban, Hollandiában és Portugáliában, korábban pedig Irakban, Jemenben és Kanadában dolgozott országképviselőként. Több mint 27 éve dolgozik az ENSZ-nél az emberi jogok, a békefenntartás és a gyermekvédelem területén terepen, illetve a központban.