Hanna Jarzabek spanyol-lengyel dokumentumfotós, az Oknyomozó Újságírás Európáért (IJ4EU) 2024. évi Hatásdíjának jelöltje sötét képet fest a lengyel–belarusz határon kialakult helyzetről, ahol menekültek ezrei próbálnak átvágni „a dzsungelként” elhíresült białowieżai erdőn.

Hanna Jarzabek cikke

2021 novembere óta – elsősorban közel-keleti és afrikai – menekültek ezrei kíséreltek meg áttörni a Lengyelország és Belarusz közötti határon fekvő białowieżai erdőn, az utolsó igazi európai őserdőn. Az egyes menekültek által „a dzsungelnek” elkeresztelt erdőn veszélyes és nehéz átjutni, különösen azok számára, akik nem Északkelet-Európa zord éghajlatához vannak szokva. Sok menekült hosszú ideig az erdőben reked, ahol szélsőséges körülmények, például élelmiszer- és vízhiány várja őket, télen pedig a kihűlés és a halál kockázata is nagy. Ha a határőrök elfogják őket, a menekülteket általában visszakényszerítik a határ túloldalára, ami azt jelenti, hogy a belarusz oldalon maradnak az erdőben, gyakran éjszaka, tanúk nélkül, és telefonjuk sincs, mert azt korábban megrongálták, hogy ne tudjanak kommunikálni a külvilággal. Ilyen kitoloncolások szélsőséges körülmények között is történnek, még a terhes nőkkel vagy a kihűlés szélén állókkal sem tesznek kivételt, őket is visszatoloncolják Belarusz területére. Egyes menekültek azt állították, hogy már több alkalommal is elszenvedték ezt, volt, akit már 17-szer visszatoloncoltak.

Az előző lengyel kormány felül szögesdróttal ellátott, alul pedig megerősített határfalat épített. A máshol felhúzott ilyesfajta akadályokhoz hasonlóan ez sem állja útját annak, hogy az emberek megpróbáljanak belépni az EU területére, viszont súlyos sérüléseknek teszi ki őket. A határőrök kameracsapdákat is telepítettek az erdőben, amelyek érzékelik a menekültek és a segélymunkások mozgását. Menekülttáborok hiányában a menekültek az erdőben bujkálnak, hogy elkerüljék a Belaruszba való visszatoloncolást, és a növekvő katonai jelenlét akadályozza a humanitárius segítségnyújtáshoz való hozzáférést.

A humanitárius segítségnyújtás ezen a határon kezdettől fogva komoly kihívásokkal szembesült. Miután a szélsőjobboldali kormány 2023 októberében elveszítette a hatalmat, felcsillant a remény a migrációs politika változására, de az erőszak, az elutasítások és az orvosi ellátáshoz való korlátozott hozzáférés terén minden maradt a régiben. Az Orvosok Határok Nélkül jelenleg mindössze három, részmunkaidős alkalmazottal próbál orvosi ellátást nyújtani a 400 kilométer hosszú határ mentén. A szervezetnek itt nincs is állandó bázisa, ellentétben másik, hasonló migrációs helyzettel szembesülő határ menti régiókkal. Munkatársai nehéz körülmények között dolgoznak, gyakran sötétben, a pontos diagnózishoz szükséges megfelelő felszerelés nélkül nyújtanak segítséget. Erdei körülmények között kell helytállniuk, például éjszaka intravénás infúziót adnak, vagy súlyos esetekben, például vetélés esetén sürgősségi ellátást nyújtanak.

A fal megépítése óta a szokásos egészségi problémák mellett különböző típusú törések is előfordulnak, mivel a falon átmászni próbáló emberek néha 5 méteres magasságból esnek le. A törések némelyike bonyolult műtétet és több hónapos lábadozást tenne szükségessé. Ezekben az esetekben, valamint kihűlés esetén nincs más megoldás, mentőt kell hívniuk, annak tudatában, hogy a határőrség letartóztatja és kórházi tartózkodása során őrizet alatt tartja a menekültet. Miután az érintett személyt kiengedték a kórházból, a határőrség saját kritériumai alapján dönt arról, hogy a zárt idegenrendészeti központba vagy nyitott központba küldik-e. Több interjúalanyom is mesélte, hogy előfordult, hogy a határőrök egyes menekülteket a kórházi tartózkodásuk után visszavittek az erdőbe, a belarusz oldalra, és minden kezdődött elölről.

Az elmúlt hónapokban a lengyel–belarusz határon állomásozó katonák száma is folyamatosan nőtt, ami a régióban fokozódó feszültséget tükrözi. 2024 júniusában egy migráns a határon leszúrt egy lengyel katonát, aki később belehalt a sérülésbe. Erre válaszul az új kormány fokozta migrációellenes kampányát, és egy új törvénnyel lehetővé tette, hogy a katonák, ha szükségesnek ítélik, fegyvert használjanak, anélkül, hogy cselekedeteikért felelősségre vonnák őket. Ez a döntés komoly aggályokat vet fel, különösen annak fényében, hogy korábban több riasztó incidens is történt, ahol erőszakot alkalmaztak. 2023 októberében például fényes nappal hátbalőttek egy szíriai menekültet, aki súlyosan megsérült. Humanitárius önkéntesek pedig arról számoltak be, hogy 2023 novemberében a határőrök előzetes figyelmeztetés nélkül feléjük lőttek, miközben ők próbáltak segítséget nyújtani. Az új törvény nemcsak hogy normalizálhatja az ilyen veszélyes gyakorlatokat, hanem büntetlenséget is nyújt, ami tovább veszélyezteti mind a menekülteket, mind a humanitárius segítségnyújtókat. Azáltal, hogy kontroll nélküli hatáskört ad a katonák kezébe, ez a politika aláássa az alapvető emberi jogokat, és fokozhatja az erőszakot egy amúgy sem problémamentes határrégióban.

Donald Tusk igyekszik olyan képet mutatni, mintha nyitottabb volna és jobban odafigyelne az emberi jogokra, ugyanakkor kormánya fenntartja az előző kormány azon narratíváját, amely szerint ezek a migránsok veszélyeztetik a lengyel társadalmat, továbbá dehumanizálja és terroristának vagy bűnözőnek minősíti őket. Az előző kormány is próbálta a humanitárius segítőket az emberkereskedők cinkostársainak minősíteni, ez pedig bűncselekmény, amelyért nyolc év börtön is kiszabható. Úgy tűnik, hogy ez a politika Donald Tusk kormánya alatt is folytatódni fog. 2025. január 28-án öt humanitárius önkéntes áll bíróság elé, akik 2022-ben segítséget nyújtottak egy iraki családnak és egy egyiptomi személynek – rájuk is ez a súlyos büntetés várhat.

Emellett az újonnan (2024. októberben) bejelentett migrációs politika sem ad okot különösebb optimizmusra. A tavaly júliusban bevezetett pufferzóna hatályban marad, súlyosan korlátozva a humanitárius szervezetek – köztük az Orvosok Határok Nélkül – és az újságírók bejutását, ezáltal akadályozva a menekülteknek való segítségnyújtást és az emberi jogok lengyel hatóságok általi megsértésének dokumentálását.

A politika legvitatottabb aspektusa azonban az, hogy a tervek szerint ezen a határon felfüggesztenék a menedékjogot, ami nyilvánvalóan ellentmond az Európa-szerte elismert alapvető emberi jogoknak. Ráadásul ez a politika messzemenő következményekkel fog járni a határ menti régió helyi lakosságára nézve, mégis anélkül dolgozták ki, hogy előzetesen konzultáltak volna az érintett lakossággal vagy a humanitárius szervezetekkel. Ez utóbbiak, miközben fáradhatatlanul igyekeztek segítséget nyújtani, kritikus információkat halmoztak fel a helyzetről, az átjutni próbáló menekültek szükségleteiről és az előttük álló kihívásokról. Ezen ismeretek figyelmen kívül hagyása nemcsak a humanitárius erőfeszítéseket ássa alá, hanem tovább is súlyosbíthatja a már amúgy is tarthatatlan helyzetet.

Ez az oknyomozó riport az Oknyomozó Újságírás Európáért (IJ4EU) támogatásával készült.

Hanna Jarzabek Madridban élő spanyol-lengyel dokumentumfotós, aki politikatudományi háttérrel és az ENSZ-ügynökségek politikai elemzőjeként szerzett tapasztalattal rendelkezik. Érzékeny és tiszteletteljes megközelítéssel olyan témákat tár fel, mint a megkülönböztetés, a nemi identitás, a szexuális sokszínűség és a migráció az EU keleti határai mentén. Munkái megjelentek olyan nagy sajtóorgánumokban, mint az El País és a Newsweek Japan, világszerte kiállításai vannak, és számos díjjal elismerték, többek között jelölték az IJ4EU 2024. évi Hatásdíjára és a 2023. évi Leica Oskar Barnack-díjra.

Fotó „A dzsungel” projektből:

A „lövészárokláb”, a lábakat érintő gombás fertőzés az egyik leggyakoribb egészségi probléma a białowieżai erdőn átjutni próbáló menekültek körében (2022. október).