EGSZB info: Ön szerint hogy áll a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervek tagállami végrehajtása?

Luca Jahier: Egy évvel ezelőtt a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz végrehajtási folyamatának legelején jártunk, és csak nagyon kevés ország lépett előre nemzeti tervének elkészítése terén.  

Először is nagyon fontos volt, hogy a tesztelés és hogy hangsúlyozzuk, hogy mennyire fontos az idevágó uniós rendelet 18. cikkének végrehajtása, melynek értelmében a tagállamoknak kötelező bevonniuk a civil társadalmi szervezeteket, illetve a szociális partnereket, a helyi önkormányzatokat, az egyetemeket és más érintett feleket a tervek kidolgozásába, végrehajtásába és nyomon követésébe.

Idénre 26 ország véglegesítette a tervét (Hollandia is a folyamat végénél tart), és csak két ország van, ahol a jogállamisággal kapcsolatos kritérium miatt még nincs elfogadott terv. Az összes többi ország tervét már elfogadták, és sok helyen már a végrehajtásnál tartanak. Egyes tervek már teljes mértékben le is zárultak, és pozitív uniós értékelést kaptak a végrehajtás első hat hónapjáról, és gyors ütemben haladnak előre a második hat hónapos időszakban. Sok más elem is van a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközről szóló rendelet 18. cikkének gyakorlati alkalmazását illetően, a szervezett civil társadalom pedig általában véve kedvezően értékeli a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervek végleges tartalmát.

Bár az egyes tagállamokban meglehetősen eltérő módon konzultálnak a civil társadalmi szervezetekkel, és van ahol csak minimális a velük való együttműködés, sok kiváló példáról is hallunk. Ausztriában, Franciaországban, Luxemburgban, Spanyolországban és Svédországban például szoros és konstruktív együttműködés folyik a kormányokkal, méghozzá az átláthatóság szellemében és folyamatos párbeszéd keretében. Csehországban, Észtországban, Finnországban, Olaszországban és Spanyolországban a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközzel kapcsolatos kampányt szolgáló honlapot vagy kormányzati portált is létrehoztak, amely a nyilvánosság számára is hozzáférhető, átlátható információkat nyújt. Olaszországban 2021 novemberében kormányzati szinten állandó kerekasztal-partnerséget hoztak létre, amelyet a Nemzeti Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke koordinál. Horvátországban a szervezett civil társadalom részt vesz a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési terv végrehajtására irányuló pályázatok előkészítésében. Portugáliában pedig létrehoztak egy nemzeti monitoringbizottságot, amely többek között a szociális partnerek, az egyetemek és a szociális ágazat képviselőiből áll.

Így tehát elmondhatjuk, hogy először is továbbra is hangsúlyozni kell ezt a pontot, arra kérve a tagállamokat, hogy legyenek nyitottak a kedvező tapasztalatokra és kövessék ezeket a jól bevált gyakorlatokat. Másodszor pedig megerősíthetjük, hogy a civil társadalmi szervezeteknek a tagállamok gazdasági kormányzásában megvalósuló magas színvonalú, hatékony és stabil részvétele olyan jogi szabályokon, valamint nyilvános és átlátható eljárásokon kell, hogy alapuljon, amelyeket valamilyen uniós irányelv vagy rendelet garantál.