Az egységes európai piac gondolatának 1980-as években való megszületése, 1990-es évek eleji kialakítása és elindítása óta számos történelmi változás történt kontinensünkön és azon túl is. Azóta az Európai Unió mérete és tagállamainak száma több mint kétszeresére nőtt, és válságokkal, konfliktusokkal, természeti, gazdasági, társadalmi és technológiai kihívásokkal kellett szembenéznie.

Azóta a geopolitikai helyzet is drámaian megváltozott. Ázsiában új szuperhatalom alakult ki, amely számos szinten az EU rendszerszintű riválisává vált. Az évek során a belső piac elvei, azaz az áruk, a szolgáltatások, a tőke és a munkaerő szabad mozgása nagyban hozzájárult az EU gazdasági teljesítményéhez. Az egységes piac azonban messze nem tökéletes.

A közösen elfogadott szabályok végrehajtása néha hiányos, az adminisztratív követelmények megsokszorozódtak, és a piacfelügyeleti kapacitás sajnos korlátozott. Ráadásul az egységes piacot ellentmondásos célkitűzések jellemzik. Az ipar, de más nemzeti szintű szereplők támogatási kérelmei ütköznek az állami támogatások korlátozására és a tagállamok közötti egyenlő versenyfeltételek fenntartására irányuló igényekkel. A helyi termelésre vonatkozó követelmények, hogy az értékteremtés és a munkahelyek Európában maradjanak, ellentétben állnak a nyitott piacokhoz való hozzáférés iránti felhívással, hogy a globális versenytársakkal szemben a költségek szempontjából versenyképesek maradjanak, és hogy a fogyasztók megfizethető termékekhez jussanak. Feszültség van továbbá az áruk előállításához szükséges alapvető nyersanyagokhoz való hozzáférés biztosítása (a járművektől kezdve a szélturbinákon és napelemeken át a konyhai és kerti berendezésekig) és a nyersanyagok beszerzésének módja (például a munkaügyi és környezetvédelmi előírások betartása és a versenytársakkal ugyanezen erőforrásokért folytatott verseny) között.

Az uniós piacok és határok nyitottsága, amely az egységes piac eredeti elképzelésében kulcsfontosságú volt, nem elegendő egy olyan világban, ahol a többoldalúan elfogadott nemzetközi kereskedelmi szabályokat már nem tartják tiszteletben. Valójában ez azzal a kockázattal jár, hogy az EU sebezhetővé válik, ha nem társulnak hozzá bizonyos biztosítékok, például az uniós piacra belépő termékek minőségének és biztonságának szigorú ellenőrzése, vagy a befektetők beruházásainak és a kapcsolódó célkitűzéseknek az átvilágítása. Egy olyan világban, amely a szabályokon alapuló multilaterális rendszerektől a nemzeti érdekeiknek megfelelően az erőforrásokhoz való hozzáférést behatároló vagy korlátozó államok felé mozdul el, a nemzetközileg integrált ellátási láncokon alapuló globalizációs gazdaság már nem működik.

A belső piacnak, amely eddig ezekre a szabályokra épült, ezért új stratégiára van szüksége. Ennek több szempontra kell összpontosítania: egy európai iparstratégiára, a vállalkozásoknak, a kkv-knak és a szociális gazdasági vállalkozásoknak kedvező keretre, az európai projekt számára nyújtandó köztámogatásra, jól szervezett, hatékony általános érdekű szolgáltatásokra, és a szociális modellünk megóvását és fejlesztését célzó lépésekre.

Az EGSZB véleménye szerint az uniós tőkepiac kiteljesítése kulcsfontosságú az egységes piac elmélyítéséhez. A tőkepiacnak a termékek és szolgáltatások előállításának, beszerzésének és áramlásának finanszírozására kell összpontosítania, különösen a vállalkozások K+F+I-tevékenységei és az általános érdekű szolgáltatások támogatása, valamint a vállalkozói szellem ösztönzése révén.

Ezen túlmenően prioritást kell adni az olyan politikáknak, amelyek keretet biztosítanak a magánvállalkozások innovációjának, és a kockázati tőkéhez való hozzáférés biztosításával, valamint az ipar és a tudomány világa közötti együttműködés fejlesztésével ösztönzik az innovációt. Az uniós vívmányok alkalmazásának további prioritást kell jelentenie a belső piac megerősítése érdekében. Sajnos e szabályok közül sok nem került átültetésre nemzeti szinten, vagy nagyon eltérő módon, illetve nagyon eltérő mértékben hajtják végre őket. Ez komoly és jelentős akadálya a belső piac megfelelő működésének.