Alexandra Borchardt cikke
Provokatívan fogalmazva az újságírás és a generatív mesterséges intelligencia ellentmond egymásnak: az újságírás tényekről szól, a generatív MI pedig valószínűségeket számít ki. Vagy elfogadjuk, hogy az újságírók is kitöltsék egy történet fehér foltjait bármivel, ami elképzelhetőnek tűnik? Mert a generatív mesterséges intelligencia pontosan így működik. Mindazonáltal a generatív MI hatalmas lehetőségeket nyit meg az újságírás fejlesztésére, az ötletek gyűjtésében, az interjúkérdésekben és a vezető hírekben való felhasználásától kezdve az adatvezérelt újságírásban és a gyors dokumentumelemzésben betöltött szerepéig. Segíthet a formátumok és nyelvek közötti váltásban is, a szövegeket videókká, podcastokká és vizuális elemekké tudja átalakítani, átírhat, lefordíthat, illusztrálhat tartalmakat, és csevegési formátumban is hozzáférhetővé teheti azokat. Ezek a szempontok segíthetnek az olyan emberekkel való kapcsolattartásban is, akiket korábban nehéz volt elérni: ilyenek a nagyon kisméretű helyi közönségek, az olvasási vagy szövegértési nehézségekkel, illetve más korlátozásokkal küszködők, valamint azok, akiket egyszerűen nem érdekelnek a hagyományos újságírási formák. Ahogy Ezra Eeman, az NPO holland közszolgálati műsorszolgáltató stratégiai és innovációs igazgatója mondja: „A generatív mesterséges intelligencia révén jobban tudjuk teljesíteni közszolgálati feladatunkat; az MI javítja az interaktivitást, a hozzáférhetőséget és a kreativitást. Segít abban, hogy több tartalmat juttassunk el közönségünkhöz.”
Miközben az iparág egyes szereplői már egyértelműen megrészegültek a generatív mesterséges intelligencia ígéreteitől, a technológia jelentős kockázatokat rejt magában az újságírásra nézve. A két legfontosabb kockázat az információba vetett bizalom általános elvesztése, valamint az ágazat üzleti modelljeinek további romlása vagy akár eltűnése. Amint már említettük, a „hallucinációk” – ezt a kifejezést arra használják, hogy az MI hajlamos válaszokat kitalálni, igaznak tűnő, de helytelen tényekkel és forrásokkal előállni – valójában inkább a technológia jellemző tulajdonságának tekinthetők, mint hibának. A kihívás azonban ennél összetettebb. Mivel a generatív MI segítségével bárki létrehozhat néhány perc alatt bármilyen tartalmat, akár „deepfake” tartalmakat is, fennáll a veszélye, hogy a nyilvánosság elveszíti a bizalmat mindenfajta tartalom iránt. A médiaműveltségről szóló képzés már most azt tanácsolja, hogy mindenki legyen szkeptikus az interneten talált tartalmakkal kapcsolatban; ez az egészséges szkepticizmus teljes bizalmatlanságba fordulhat át, ha a tartalomgyártás mennyisége növekszik. Még nem tudjuk, hogy a hagyományos médiamárkák profitálnak-e abból, hogy vezető szerepet töltenek be ebben az információs világban, vagy pedig minden médiát megbízhatatlannak tart majd a közvélemény ebben az összefüggésben.
A generatív keresések előretörése tovább súlyosbítja a bajt, mert azzal fenyeget, hogy az újságírás egyre inkább láthatatlanná válik. Míg a múltban egy Google-keresés számos linket eredményezett, amelyek többnyire megbízható médiamárkákhoz vezettek, a keresési eredményeket manapság egyre inkább a generatív mesterséges intelligencia alakítja. Az emberek az első szintű válaszokat szöveges formában kapják meg; még csak nem is kell alaposabban továbbkeresgélniük. Nem csoda, hogy a médiavállalatok vezetői halálra vannak rémülve. Sokan igyekeznek mielőbb bevezetni az MI alkalmazását a hatékonyság növelése érdekében, ami nyilvánvalóan nem célravezető: valójában még több beruházásra lenne szükség a minőségi újságírás terén, hogy megmutathassuk a nagyközönségnek, mi a különbség a puszta „tartalom”, illetve a megfelelő kutatáson alapuló, pontos és megbízható újságírás között.
A mesterséges intelligencia médiában való felhasználását illetően etikai megközelítés kell. Először is a médiaszervezeteknek MI-stratégiára van szükségük, és arra kell összpontosítaniuk, hogy a technológia hogyan járulhat hozzá a közszolgáltatási érték biztosításához. Az erőforrásokat a kívánatos célokra és azok megfelelő végrehajtására kell összpontosítani – mindig annak tudatában, hogy a mesterséges intelligencia jelentős környezeti és társadalmi költségekkel jár. Mindig biztosítani kell annak lehetőségét, hogy nemet mondjunk. A szervezeteknek is fel kell használniuk hatalmukat és befolyásukat a termékek vásárlása, a szabályozásért folytatott lobbizás, valamint a szerzői jogi és adatvédelmi vitákban való részvétel során is. Nagy a tét. A kár növekedésének elkerüléséhez elengedhetetlen, hogy minden vállalat rendszeresen ellenőrizze termékeit az elfogultság és a sztereotípiák szempontjából. Végezetül pedig ebben a gyorsan változó környezetben, amikor minden nap jelennek meg új termékek, veszélyes egyedül haladni az úton. Az ágazaton belüli, valamint az ágazat és a technológiai vállalatok közötti együttműködésben való részvétel és az együttműködés előmozdítása alapvető fontosságú az előrevezető, felelős utak megtalálásához.
Az azonban kétségtelen, hogy a generatív MI nagy mértékben növelni fogja a média technológiai nagyvállalatoktól való függőségét. Minél jobban integrálják a technológiai vállalatok az MI-eszközöket az emberek által minden nap használt alkalmazásokba, annál kevesebb ellenőrzéssel rendelkeznek majd a médiavállalatok a gyakorlatok, folyamatok és termékek felett. Etikai iránymutatásaik így csak kiegészíthetik azt, amiről már rég született döntés máshol.
Mindezt figyelembe véve talán kissé meglepetést jelenthet a következő feltevés: A holnap újságírása nagyrészt a tegnapéra hasonlíthat – és annál remélhetőleg jobb lesz. A mai újságírás egy része azonban el fog tűnni. Az újságírás, ahogy mindig is volt, a tényekről, a meglepetésekről, a történetmesélésről és a hatalom felelősségre vonásáról fog szólni. A közönséggel való stabil, lojális, megbízható kapcsolatok kiépítésére fog törekedni, azáltal, hogy iránymutatást nyújt, irányítja a vitákat és közösségeket támogat. A mesterséges tartalmak világában óriási értéke lesz annak, amit az igazi emberek mondanak, gondolnak, éreznek. Az újságírók pedig pontosan ennek feltárásához értenek. A mesterséges intelligencia azonban segítheti is az újságírást abban, hogy jobb eredményeket érjen el: hogy az egyének és csoportok számára szükségleteiknek és élethelyzetüknek megfelelő szolgáltatásokat nyújtson; hogy inkluzívabbá váljon, a helyi szintre összpontosítson, és olyan adatokkal gazdagodjon, amelyek korábban nem voltak elérhetőek. Amint Anne Lagercrantz, a svéd televízió vezérigazgató-helyettese megjegyezte: „Az MI alapvetően meg fogja változtatni az újságírást, de a társadalomban betöltött szerepünket remélhetőleg nem. Dolgoznunk kell a médiaipar hitelességén. Biztonságos helyeket kell létrehoznunk az információ részére.” Nyugodtan kijelenthetjük, hogy a mesterséges intelligencia kora a legnagyobb veszélyt nem magára az újságírásra, hanem annak üzleti modelljeire jelenti.
Ez a szöveg az Európai Műsorsugárzók Uniója által 2024-ben közzétett, „Trusted Journalism in the Age of Generative AI” című, ingyenesen letölthető jelentésen alapul, amelynek kutatói és szerzői Dr. Alexandra Borchardt, Kati Bremme, Dr. Felix Simon és Olle Zachrison.
Elrejtés
